Fábián Janka: A német lány

Bár az Emma lányához még nem volt szerencsém a könyvtárban, de a "Szent asztalon" újabb Fábián Janka könyv jelent meg, A német lány. Így hát folytattam a Fábián életmű megismerését, és igen, ehhez a könyvhöz is elég volt csupán egy hétvége. De vajon jelent ez valamit? /Azt jelezném, hogy most először lehet, hogy spoilereztem egy picikét./

Fülszöveg: Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja, egy furcsa kislány, Rose alakjában. Rose, a hármas (magyarnémetfrancia) identitással rendelkező lány tizennyolc éves korában, a hatvanas évek elején diákként Párizsba kerül. A regény az ő boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz megtalálni helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet? 

A fülszöveg alapján azt gondolná az ember, hogy ismét minden adott egy romantikus, történelmi fűszerezésű regényhez. Én is így voltam ezzel kb. a történet feléig, ameddig nem csak Rose volt a főszereplőnk, hanem nagyrészt az édesapja, Sepp. 
A cím alapján azt hittem, hogy már a történet elején megismerjük Rose-t, de ehelyett Borpataky Jóska Franciaországban majd Sztálingrádban töltött katona éveiről olvashattam rengeteget, és most először nem bántam. Az Emma szerelmében a túl sok harci jelenet unalmassá tette a könyvet, de A német lányban az írónő már nem a robbanásokra, lövöldözésekre fektette a hangsúlyt, hanem arra, hogy a katonák érzéseit ismertesse meg velünk. Ez a rész hihetetlenül tanúságos volt, hiszen kiderült belőle, hogy ember és ember között nincsen különbség. A II. világháború idején a katonák csak bábok voltak pár őrült ember kezében.

a 2010-es kiadás borítója, Hungarovox

Sztálingrád után, kb. a 100. oldal körül jelent meg a történetben Rose, aki ezután átvette a főszerepet és számomra innentől lezdve megszakadt élvezet. Rose felnőtt a német birtokon és Párizsba utazott, hogy zenét tanuljon. Itt megismerkedett a Saint-Martin családdal, szerelmes lett és mindent úgy történt, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Vagyis klisé, klisé hátán és plusz egy dolog, ami nálam mindig kiveri a biztosítékot... Rose egy tüneményes lány, mindenki imádja őt, csak éppen 200 oldalon keresztül egyszer sem tudjuk meg, hogy MIÉRT. 
Minden szereplő túl idealizált volt számomra, nem csak Rose. Mintha egy színmű karaktereit vonultatta volna fel az írónő, aki a végére teljesen kiffuladt, elfogytak a közhelyek, és nem tudom létezik-e ez a szó, de szerintem túlírta a könyvet. Azzal menthette volna ki magát nálam, ha egy szép homályos véget ad ennek a történetnek. 

Kicsit csalódtam most az írónőben és azt hiszem, hogy kezd kifogyni az ötletekből, pedig ez még csak a harmadik könyv volt, amit tőle olvastam. Viszont nem mondom, hogy feladom a Fábián Janka könyvek olvasását, mert remek kikapcsolódás, hiszen olvastatja magát az írónő minden könyve. Csak akkor van baj, ha már idegesítővé válik, mert annyira kiszámítható.

Értékelés: 2,5/5

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 364

Fábián Janka: Emma fiai

Van a megyei könyvtárban két asztal, ahová a "kiemelt" könyvek kerülnek, értsd úgy bestsellerek, frissen pecsételtek és a többi. Ezen asztalok egyikén akadtam rá még tavaly Torey Hayden egyik könyvére és pár héttel ezelőtt a Mockingjay-re is. Fábián Janka könyvét éppen abban a pillanatban rakták az asztalra - a Szent asztalra - amikor odaléptem, így jelnek tekintettem a dolgot és ki is kölcsönöztem.

Az Emma szerelme folytatása a II. világháború éveibe kalauzol, főszerepben a már az első könyvben megismert Kóthay családdal. A szemünk előtt nőnek fel Emma fiai és egy szem lánya, Évike, akiknek ugyanúgy meg kell küzdeniük a háború éveivel, mint mindenki másnak.

Imádat van. Fábián Janka olyat csinált velem, amire nem sokan képesek. Faltam a sorokat, hozzám sem lehetett szólni a múlt hétvégén, amikor a könyvet olvastam, teljesen magába szippantott a történet. Ha viszont visszagondolok a tavaly nyárra, amikor az első részt olvastam, teljesen hihetetlennek tűnik számomra, hogy így megváltoztak az érzéseim az írónővel kapcsolatban.

Az Emma szerelme is tetszett, pörgős volt, olvastatta magát, de valami hiányzott belőle. Érezhető volt, hogy első könyv,  a szereplők nem tettek valami mély benyomást az emberre és minden csak úgy megtörtént egyik pillanatról a másikra. Véletlenek sorozata volt az egész történet.

A második részre viszont érezhetően tanult az írónő a hibákból és mesterien megírta a Kóthay fiúk történetét.

A leírások száma jelentősen megnövekedett az előző részhez képest, ahogyan a szereplők jelleme is sokkal jobban elkülönül már egymástól. Az első részben volt a jó és a rossz, meg a rossz, aki igazából jó, és fordítva, de ebben a részben már van személyisége a szereplőknek és aszerint cselekednek, nem csak azért, mert a történet haladásához kulcsfontosságúak a tetteik.

A helyszínek nagyon változatosak, de mégsem érzi azt az ember, hogy ide-oda ugrálna, ami az első részhez képest megint nagy különbség. Szeretem, ha könyvesboltok jelennek meg a könyvekben, erre ebben a történetben is van egy szép, romantikus példa. Az örök kedvenc könyves helyszínem, Balatonkörtvélyes is szintén nagy szerephez jut ebben a részben.

Ez a könyv, ha jól számolom,olyan 20-25 évet foglal magába, az I. világháború végétől, egészen a II. világháború végéig. Azt gondolná az ember, hogy ennyi oldalszámba nem fér bele ez a sok év, de nekem nincs hiányérzetem, mert az első résszel pont az volt a problémám, hogy túl sok időt töltöttünk a harcmezőn, ami ha jól megvan írva, irtó izgalmas tud lenni, csak hát ott nem volt erről szó. Ez a 25 év abban a 340 oldalban volt kerek, egész. /A 40 oldalnyi reklám persze kicsit felforrasztotta az agyvizemet, de azóta már sikerült megnyugodnom./

Igazából az a jó ebben a könyvben, hogy nem akar több lenni, mint ami. Fábián Janka azt fejlesztette tökéletesre, amit tud és így kaptunk egy romantikus családregényt némi történelmi fűszerezéssel, érthető nyelvezettel, szerethető karakterekkel, (akikben az a jó, hogy a negatív szereplőt is kedveled és szurkolsz neki, de a pozitívakban is találsz kivetni valót),  pörgős cselekménnyel. Ezek után nem kell mondanom, hogy alig várom az Emma lánya megjelenését a Szent asztalon.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 380